Az ismétlődő beágyazódási zavar okai

Ismétlődő beágyazódási zavar (recurrent implantation failure, RIF) esetében a terhesség nem jut az az ultrahanggal látható stádiumig. Bár számos publikáció látott napvillágot ebben a témában, egységesen elfogadott definíció még nem létezik erre a jelenségre. Mivel egy sikeres beágyazódás valószínűsége kb. 30%, így a sikertelen beágyazódás kb. 70% eséllyel fordulhat elő. Ilyenkor természetesen felmerül a kérdés: mik lehetnek az okok, melyek a sikertelen implantációhoz vezetnek?

1. Oocyta – az elégtelen petesejtminőség

A petesejtek gyengébb minősége azokban az esetekben feltételezhető, amikor a petefészek stimulációjára gyengébb választ kapunk (pl. kevés petesejt, nagyszámú éretlen petesejt, csökkent fertilizációs arány figyelhető meg). Ha ezek mellett magas az FSH (follikulus stimuláló faktor), alacsony az AMH (anti-müller hormon) és az AFC (antralis tüszők száma), akkor feltételezhető az ismételt beágyazódás sikertelenségének okaként a gyenge petesejtminőség. Az életkorral szintén romlik a petesejt minősége, és egyre több a genetikai defektus. A „túlzásba vitt” petefészek-stimulációk szintén rosszabb minőségű embriókat eredményeznek.

2. Spermaminőség

Ahogy a rossz minőségű petesejtek, úgy a gyengébb minőségű spermiumok is okozhatnak nem megfelelő minőségű embriókat. A hagyományos spermaelemzési paraméterek nem pontosan tükrözik a sperma minőségét. Számos tényező hozzájárul a sperma DNS-károsodásához, beleértve a dohányzást, a nemi fertőzéseket, valamint a megelőző kemoterápiát vagy radioterápiát.

Az emelkedett DNS fragmentáció (kóros mennyiségű DNS kettős hélix) növelheti a spontán abortuszok számát.

3. Szülői kromoszoómális anomáliák

Amikor a pár bármelyik tagjánál transzlokáció figyelhető meg, az azt jelenti, hogy a kromoszómák elrendeződése a normálistól eltérő (ez bekövetkezhet a fogantatás időpontjában a petesejt vagy a hímivarsejt kromoszóma állományában történő változással, illetve amennyiben az édesanya vagy az édesapa már egy megváltozott elrendeződésű kromoszóma készletet örökít át az utódjába). Ezeket az eseteket, mikor nem veszett el és nem keletkezett felesleges kromoszómaállomány, nevezik kiegyensúlyozott transzlokációnak. Ismeretes, hogy a kiegyensúlyozott transzlokációval rendelkező egyéneknél gyakoribb az ivarsejtek kromoszóma-rendellenessége, amely szintén oka lehet a beágyazódási zavarnak.

4. Méhtest elváltozások

Veleszületett méhtest anomáliák: befolyásolhatják az endometrium (méhnyálkahártya) befogadóképességét, akár meddőséget, akár implantációs hibát okozva. Ezek kialakulása az embrió fejlődése során történik. Leggyakoribb ilyen elváltozás a méhüregi sövény.

Szerzett méhüregi elváltozások: miómák, polipok, adenomiózis, méhen belüli összenövések tartoznak ebbe a csoportba, amelyek szintúgy kiváltó okai lehetnek a beágyazódás sikertelenségének.

5. Hydrosalpinx

A hydrosalpinx görög eredetű kifejezés, amely folyadékkal telt petevezetőt jelent. IVF során a hydrosalpinxszal rendelkező nők esetében a terhességi arány feleannyi, mint akiknél ez a jelenség nem található meg. Egy skandináv tanulmány alapján az érintett petevezető eltávolítása után a terhességi, vetélési és élve születési arány szignifikánsan jobb a műtétes csoportban, mint akiket nem operáltak meg.

6. Immunológiai tényezők

Sok ellentmondó bizonyíték van a szakirodalomban a különböző immunológiai vizsgálatok és kezelések hatásosságáról RIF esetében, ennek megfelelően ebben a problémakörben az ilyen irányú kezelés jelen állás szerint kérdéses.

7. Kóros véralvadási állapotok

Az ide tartozó antifoszfolipid szindróma szerepéről RIF-ben a tanulmányok eredményei ellentmondóak. Az „általános” trombofília kivizsgálás során történő Leiden mutáció, MTHFR mutáció és prothrombin gén mutációkat a RIF esetleges okaként tartjuk számon, és ennek megfelelőn kezeljük.

Mint az okok felsorolásából kitűnik, a beágyazódási sikertelenség kivizsgálása nagyon széles spektrumban történik, és ennek megfelelőn kezelése is multidiszciplináris.  Rendszerint meddőségi szakember, andrológus, genetikus, immunológus, hematológus, valamint nőgyógyász-sebész szakorvosok együttes részvétele szükséges a háttérben álló, kiváltó okok felderítésére, valamint azok komplex kezelésére.

Szöveg forrása: WEBBeteg (http://www.webbeteg.hu), Dr. Tekse István, szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista